Az Eszterlánc Kulturális Egyesület nagycsaládjában hagyománnyá vált a táncoktatást kiegészítő, közösséget erősítő rendezvények szervezése. Egyike ezeknek az ESZTERLÁNC CSALÁDI NAP, amelyet az elmúlt szombaton szerveztek meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban. A jó hangulatú rendezvény kitűnő alkalomnak bizonyult a szülőknek a találkozásra, a kötetlen beszélgetésre, illetve a táncosoknak is alkalmat biztosítottak bizonyítani tudásukat, ezúttal a színpadon kívül is. Tamási Emese, az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnöke elmondta, hogy ezidőtájt öt csoportban folyik a táncoktatás. A legkisebbek, az Aprókák Pál Krisztina és Palicsák Réka oktatók irányításával az út elején állva, ismerkednek a lépésekkel, gyermekjátékokkal. Ők a Családi Napon gyermek­játékokra alapozott Sétálunk, sétálunk című koreográfiát adták elő. A Dobbantó néptánccsoport, amelyet Crepelca-Kovács Beatrisz és Palkó Margit oktatók vezetnek eszközös táncot sajátítottak el és mutattak be. A Lármatüzek néptánccsoport – Pál Krisztina és Szilágyi Boróka tanítványai – nemrég nyerte el a Lada cu zestre regionális verseny egyik első díját, ők most csíkszentdomokosi táncokat táncolnak, és amint a Családi Nap résztvevői láthatták, díjazásuk nem volt a véletlen műve. Tamási Emese és Pál Krisztina irányítja a Százszorszép néptánccsoport tevékenységét. Ők az említett versenyen a felnőtt korcsoportban hódították el az első díjat szilágysági táncukkal. A majdnem felnőttekből álló Eszterlánc néptánccsoport, a „nagyok” kalotaszegi tánccal kápráztatták el a közönséget, majd az Európa-Napi rendezvények alkalmával arattak osztatlan sikert a Szabadság téri színpadon.

Az egyesületi elnök ismertette, hogy az elmúlt szinte negyed évszázad alatt, a tánc­csoportok szinte minden tájegység valamely táncát elsajátították. “Már a legelejétől fo­lyamatosan arra törekedtünk, hogy meg­őriz­zük, erősítsük a csoportok körül ki­alakult közösségeket – mondta Tamási Emese –, ezért a gyermekek csak amikor már tapasztalt táncosokká váltak, kerülnek az Eszterlánc néptánccsoportba. Az évek folyamán a közösségek erősítése érdekében szerveztünk számos rendezvényt, például kerékpártúrát, közös bográcsozást, kirándulásokat, és utóbb a mindig nagy érdeklődéssel várt Családi Napot. A színpadon való fellépések kiegészítéseként is fontosnak tartottuk megtanítani a gyermekeket, fia­talokat népzenére szórakozni. Ezért kezdtük el 2017-ben a táncházak szervezését. Azóta bebizonyosodott, hogy e táncházakra valós az igény, a népzenét szerető fiatalok nagy számban vesznek részt, és önfeledten szó­rakoznak népzenére. Jó ideje gyermektánc­házat szervezünk az iskolánkban rend­- szeresen megtartott Játszóház keretében is, ezzel is népszerűsítve a népzenét azoknak a gyermekeknek a körében, akik nem táncolnak néptánccsoportban. A következő idő­szak­ban több fellépésre készülünk, illetve három csoport számára szervezünk bejá­rótábort, fellépünk a Bánsági Magyar Na­pok keretében, a Szívek Fesztiválján, to­váb­- bá a Nemzedékek Találkozóján is fellépünk, illetve idén harmadik alkalommal szervezzük meg az Eszterlánc Gyermekjáték Talál­ko­zót. A nyár folyamán székelyföldi tábor­- ban is részt veszünk, ezzel is tágítani szeret­nénk a táncosaink számára a világot, ugyan­akkor célunk az is, hogy bemutatkozzunk azokon a vidékeken is, ahol egyszerűen nem tudnak, nem tudtak szinte semmit a bánsági hagyo­mányápolási mozgalomról. A fenti célkitű­zés megvalósítsa érdekében vettünk részt a Néptáncantológián, a Székelyudvarhelyi Táncháztalálkozón, beküldtünk a szatmári koreográfiánkról készült felvételt a Hagyo­mányok Háza által szervezett Vi­lág­raszóló Szatmári Táncház produkcióhoz, amelyben 4 földrészről 49 tánccsoport szatmári tán­cából készítettek kisfilmet, és bennünket is láthatnak bárhol a világon! El­- mondhatom, hogy immár az Erdélyi Hagyo­mányok Háza partnerként tekint ránk, és amikor valamilyen turnét szerveznek, Te­mes­várt is be­ve­szik egyik állomáshelyként. E partnerség keretében lépett fel Temes­váron például a budapesti Erdőfű együttes, a méltán híres Fonó zenekar és legközelebb, május 15-én, 18 órától az Új Ezredév Köz­pontban fog fellépni Szalonna és bandája! Úgy érzem, hogy sikerült Temesvárt felvinnünk a térség néprajzi térképére. Tőkés Zsolt és Edit erdélyi vendég-koreográfusok is örömmel jönnek Temesvárra, a gyerme­kek nagyon sze­­retik őket, kitűnően együtt­mű­ködnek, remek mezőségi koreográfiát hoztak létre közösen. Nem utolsósorban, sikerült kine­velnünk a saját népizeneka­runkat, az Esz­ter­lánc zenekart. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a néptánc oktatása mellett, Nagy Áron zenész irányítása mellett, a Suttyomba zenekar segítségével, most már zeneoktatás is folyik az Eszterláncban. A néptánchoz, hagyományőrzéshez is sok minden mellett szükséges az anyagi fedezet: ha nem támogatna a Csoóri Sándor Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap, akkor önerőből lehe­tet­len lenne fenntartani mindezeket a tevé­kenységeket. Amit nem lehet eléggé meg­köszönni.”

A Családi Napon otthonról, hazaérkezett Gombos András tanár is, a Szeged Táncegyüttes vezetője és az Eszterlánc egyesü­lethez kapcsolódó néptánccsoportok szak­mai irányítója, oktatója. Immár huszonharmadik esztendeje ingázik Szeged és Te­mesvár között.
– Örömmel vesszük tudomásul a családok, a szülők ragaszkodását és lelkesedését, amelyet a Családi Nap alkalmával is láthattunk – mondta Gombos András. – Ez mindig megerősít bennünket. Először 2000-ben jártam Temesváron, korábban a Bokréta néptánccsoporttal dolgoztam, és immár húsz éve az Eszterlánc nagy családjának vagyok a része. Biztatóan növekedik a csoportok létszáma, jelenleg éppen 151 gyermek és fiatal táncol valamely csoportban. A létszám mellett nagyon fontosnak tartom a minőségi szint megtartását, az elmúlt évtizedek alatt végig erre fokozott figyelmet fordítottunk.

– Közösségerősítő szerepet is betölt a néptáncmozgalom…
– Egyértelműen nagyon erős identitás-megőrző jellege is van a néptáncmozgalomnak. Nem csak táncokat tanulunk, a szín­padra neveljük a táncosokat, hanem magyarul beszélünk, magyarul énekelünk, közösségi élményeket – a Családi Nap különösen – biztosítunk, ahol kötetlen mó­don is megélhetik magyarságukat a családok. Azt is el kell mondanom, hogy figye­- lemre méltó közösségi építkezési munkát folytatnak az Eszterláncban, örvendünk, hogy ilyen sok pedagógus kapcsolódott be a munkába. Ők azok, akik átérzik e munkának a súlyát és felelősségét, úgy érzem, hogy minden tánccsoport jó kezekben van.

– Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hatszáz bartókos diák közül, legalább a fele táncol valamely néptánccsoportban vagy citerázik …
– Magam is azt gondolom, hogy ritka­ságszámba megy ez a hozzáállás az iskola vezetősége részéről. Végig éreztük az iskola messzemenő támogatását. Ez mindig felbe­csülhetetlen értékű segítség volt a munkánk kiteljesedésében.

– Hogyan döntik el, melyik csoport mit táncol?
– Megvan az erre vonatkozó rendszer, a gyermekek életkorának megfelelő koreográfiákat sajátítanak el, de nagyon-nagyon fontosnak tartom azt, hogy a legnagyobbak a lehető legjobb példát mutatnak a kiseb­beknek, bekapcsolódnak és segítenek a kisebb csoportokat irányító tanítónőknek. Ez is mutatja, hogy itt jóval többről van szó, mint énekelni és táncolni tanulni. Igyekszünk közösséget építeni. Bevallom: jó érzés közöttük lenni, és ezért nem megterhelő az ingázás, érdemes társaimmal – most éppen Jazimiczky Éva koreográfus társammal jöttünk Temesvárra – együtt Temes­várra utaznunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy azt a minőségi szintet, amelyet az isko­lával, tanítókkal együtt letettünk, megőrizzük, és emeljük minél magasabbra. Ré­szünkről teljes a nyitottság, a következő éveket is közös munkával tervezzük eltölteni. Örvendetes, hogy azok a nagyobb gyerme­kek, akikről beszéltem, bekapcsolódtak a munkába, ők egyre nagyobb szerepet fognak kapni. Sikerült egy elkötelezett és tapasztalt oktatói csapatot is kinevelni, akik biztonsággal továbbvihetik, akár önállóan is, az általunk elkezdett munkát. Ez nem azt jelenti, hogy bármikor is megszakítanánk az együtt­működést, hanem azt, hogy nagyon jó, ha kifejlődik, felnövekedik helyben is egy oktatói nemzedék, amely az ismert minőségi szinten folytatná a munkát. Most is vannak a csoportban olyan fiatalok, akik pedagógusnak készülnek, vagy valamely táncmű­vészeti egyetemen tanulnak. Vagyis megvan a remény a folytatásra.

– Meglátása szerint kijelenthető, hogy huszonöt év alatt sikerült a Temesközben újrateremteni a magyar (tánc)hagyományt?
– Egyértelműen szerencsésnek monda­nám magunkat, azért, hogy ennyien megismertük a népi kultúránk eme ágazatát. Na­gyon nagy kincsünk és értékünk ez, amely­re nagyon-nagyon kell vigyáznunk. Jó úton járunk, de az biztos, hogy soha sem elég. Haladni kell, több tánc, több a maihoz hasonló közösségi élmény szükséges.

– A legelején Temes megye számos tele­pülésén indult el a táncoktatás szegedi se­gítséggel. Időközben sokat változott a világ, megszűntek a néptánccsoportok, másutt újak alakultak. Most hol segítenek a szegedi oktatók?
– Jelenleg Temesváron és Zsombolyán tevékenykednek a Szeged Táncegyüttes oktatói, illetve Bihar megyében Székelyhídon és Mezőtelegden nyújtunk segítséget a néptánccsoportoknak. Örömmel mondhatom, hogy Bihar megyében is nagyon sok gyermeknek, fiatalnak sikerült átadnunk nép­tánc­hagyományunk jelentős részét.

Őszkergető táncházba invitálta néhány napja az Eszterlánc Kulturális Egyesület mindazokat, akik szeretik a magyar népzenét és néptáncot. A Táncházgazda Okányi Mihály és Okányi-Szántó Kitti Békésről, valamint a Suttyomba zenekar és a Temesvári Eszterlánc zenekar hamisítatlan táncházi hangulatot varázsoltak a zsúfolásig telt Magyar Házba. Aki ott volt, el sem tudja képzelni, hogy az autentikus magyar népzene és néptánc alig húsz éve kezdett el megjelenni a Bánságban. Az, hogy ma már a temesvári magyar közösségben ilyen népszerű, az Eszterlánc Kulturális Egyesületnek köszönhető.

-Egész este csak gyönyörködtem a fiatalokban. Eszembe jutott, hogy melyikük mikor került hozzánk, volt, aki háromévesen, vagy óvodásként jött, most meg már itt van a körünkben, örül, hogy magyar népzenét hallhat és táncolhat rá – így idézi fel Tamási Emese, az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnöke a nagysikerű Őszkergető Batyus Táncház számára legszebb pillanatait. A szervezet legutóbbi, nyilvános és ingyenes közösségi programja megtöltötte a Magyar Ház multifunkcionális termét. Számos szép szakmai siker mellett talán ez az érdeklődés, és ez az örömteli jelenlét a magyar népzene és néptánc közelségében a legnagyobb eredménye az egyesület több mint húsz éves munkájának.

Az anyaországból terjedt vissza a népi kultúra a Bánságba

A temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület olyan gyermekek, gyermekközösségek és ezeket támogató felnőttek támogatásáért alakult, akik érdeklődést mutatnak a magyar népművészet és a népi hagyományok ápolása iránt. Ez különösen fontos vállalásnak bizonyult a Bánság területén, ahol a szórvány magyarság mit sem tudott saját népi kultúrájáról, hagyományairól. Ez a vidék a néprajzosok térképén fehér foltnak számított, egészen addig, amíg 1999 nyarán Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes akkori vezetője fel nem ajánlotta segítségét a megye magyar közösségeinek. A kialakult szoros munkakapcsolatnak köszönhetően az Eszterláncosok megismerhették az autentikus magyar néptánckultúrát. Az a helyzet állt tehát elő, hogy az anyaország méltán híres művészeti csoportja segítségével ismerte fel saját kultúrájának gyökereit a Temesváron és környékén élő magyarság.

Népzene és néptáncoktatás az identitás megőrzéséért

A Kulturális Egyesület jelenleg 5 csoportban 150 gyermekkel foglalkozik, felmenő rendszerben. Szakmai tanácsadójuk Gombos András, a Szeged Táncegyüttes vezetője, de együttműködnek más szakemberekkel is. Egyik fő támogatójuk a Bartók Béla Elméleti Líceum. Az egyesület csoportvezetői közül sokan pedagógusok, ebből adódik, hogy tevékenységeik az iskolai élet szerves részét alkotják és beépülnek a változatos programok közé. Az összetartó közösség munkáját elhivatott csoportvezetők irányítják: Crepelka-Kovács Beatrix, Nagy Áron, Pál Krisztina, Palicsák Réka, Palkó Margit, Szilágyi Boróka és Tamási Emese.
A tanítást a legkisebbek alaplépéseitől kezdik, majd a három további csoport munkáján keresztül érhetnek el az ügyesebbek a legnagyobbakat tömörítő Eszterlánc csoportig. A létszám is ennek megfelelően alakul: a legtöbben a kicsik vannak, az Aprókák és a Dobbantó csoportban, a Lármatüzek és a Százszorszép csoportok felé haladva előfordul lemorzsolódás is természetesen. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a táncházba azok is szívesen eljárnak, akik időközben abbahagyták a próbákkal, szereplésekkel teli táncos életet. Ezért évente öt-hat olyan alkalmat szerveznek, mint amilyen az Őszkergető Batyus mulatság is volt.
-Az egyesület alapításával, a néprajzi tájegységek táncainak tanulásával, a népzene megismerésének felkínálásával az volt a célunk, hogy a magyar ajkú fiatalok, identitástudata erősödjön, legyenek büszkék magyarságukra, szeressenek magyar közösségbe járni hiszen az élet sok más területén román nyelvi környezetben vannak. Ezzel is lassítani kívánjuk a szórvány kisebbségeket sújtó beolvadási folyamatot, ami itt, a Bánságban is tapasztalható a magyar közösségben. Ezért érzek különösen nagy örömet, amikor a táncházunkban, ahol a valódi hagyományt éljük meg, nemcsak olyanokat látok, akik járnak vagy jártak hozzánk korábban táncolni, hanem új arcokat is. Egyetemisták, vagy már dolgozó felnőttek is voltak most is, reméljük máskor is viszontlátjuk őket – mondja a táncházak szervezésének céljáról Emese.

Hagyományt teremtettek

Az Eszterlánc a két évtizedes munkájával elérte, hogy a szakmai közönség előtt is bemutatkozhatott, több alkalommal. Nagy büszkeség volt számukra meghívást kapni az Erdélyi Néptánc Antológiára vagy fellépni Szegeden és Temesváron a Duna Művészegyüttessel közösen a Szerelmünk, Kalotaszeg produkcióban. De legalább ennyire büszkék Emese szerint arra, hogy tevékenységüknek köszönhetően újrateremtették a magyar népi kultúrát. – Ma már három fontos vonalat működtetünk: a táncház, mint szórakozási lehetőség és a néptáncoktatás mellett a népzeneoktatást is sikerült meghonosítani. Utóbbinak pontosan az a célja, hogy legyenek saját népzenészeink, akik a tanítás és a fellépések során az autentikus népzenei kíséretet tudják biztosítani. És hogy ez milyen eredményes, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legutóbbi táncházban a Suttyomba zenekar tagjaival együtt zenéltek a temesvári Eszterlánc zenekar tagjai is – mondja sikereiket értékelve az egyesület elnöke.

Az egyesület fő támogatói a Bartók Béla Elméleti Líceum, a Szeged Táncegyüttes, a Temesvári Kultúrház, a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alap és a lelkes szülői közösségek.
Tamási Emesétől megtudtuk, hogy az év utolsó táncháza december 16-án lesz, amelyre közösen készülnek az Esélyt a Szórványnak Alapítvánnyal.

Varga Márta

Fotó: Orosz Sándor

Két pedagógus szerencsés találkozása is szerepet játszott abban, hogy az Eszterlánc Kulturális Egyesületet, ma már hatá­rain­kon túl is jegyzett temesvári magyar néptáncegyüttesként tartják számon. Pál Krisztina, Temesvár 1-es számú általános iskolájának, a legendás „Piposnak” volt pedagógusa és Tamási Emese tanítónő, aki a 2000-es évek elején máig ható sikereket ért el a dettai fiatalok táncoktatásával, ma mindketten a Bartók Béla Elméleti Líceumban, a maguk köré kovácsolt csapat tagjaival együtt lankadatlan lendülettel törekszenek megszerettetni mindazt, ami népi hagyományaink kincsestárában fellelhető.
Tamási Emesével, az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnökével a Szüreti vigalom címmel meghirdetett szüreti batyus táncház alkal­mával beszélgettem.

A mai rendezvényünk egyike azoknak, amelyeket azért szerve­zünk, hogy táncosa­ink nemcsak a fellépéseik során, egyébként sok elégtételt nyújtó egy-egy 5-8 per­ces néptánc produkcióik révén járuljanak hozzá folklórkincseink ápolásához, hanem éljék meg eze­ket a csodálatos hagyományokat ilyen kikapcsolódási, szórakozási alkalma­kon is. Az évek során kia­la­kult hagyo­mány­ápoló rendez­vé­nyeink ősszel elkezdődnek a szü­­reti hagyományok bemutatásával, és foly­tatódnak a népszerű Családi nappal, az Eszterlánc gyer­mekjáték találkozóval és számos más hagyományossá vált ren­dez­vénnyel. A Szüreti vigalom nem­csak a táncházból áll, több műsorból tevődik össze, de valamennyi a hagyományaink megismerését, ápolását célozza. Olyan dolgokat ismertetünk meg a mai, főleg városon élő gyermekekkel, amelyek elődeink mindennapjaihoz tartoztak, legyenek azok mun­ka­eszközök, kézműves foglalko­zások vagy ép­penséggel játékkészí­tések. Például, hogy miként tudtak elődeink csutkából játékot készíte­ni. Ezeken a foglalkozásokon, csut­­kababát, -lovat készítünk ve­lük, vagy diót tö­rünk, kukoricát mor­zsolunk, szőlőt prése­lünk. Ugyan­ezt a célt szolgálja a most első alkalommal megszervezett nép­rajzi kiállítás is. Így a részt­vevők a különböző vidék tán­cának bemutatása mellett megismerhetik az illető táj embereinek más sajátosságait is. Kiállításunkat tovább szeretnénk bővíteni, hogy a repertoárunkon szereplő valamennyi táj­egység, például a Rábaköz, Ka­lo­taszeg, Fel­csík vagy a Mezőség hagyományos tán­cá­val együtt az ottani emberek szokásait, életmódját is megismertessük. Kiállításun­kat a Játszóházba, sőt fellépéseink más színhelyeire is elvisszük, meg­győződésünk, hogy hagyomá­nya­ink csak úgy élnek tovább, ha napi szinten megélve találkozunk velük.

Sokan kérdezhetik: mi a tit­ka annak, hogy az Eszterlánc Egyesületben tánco­lók száma az együttes hosszú fennállá­sa során sem csökken és, hogy a lelkese­dés sem veszített lendületéből?

Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy van egy jól összeforrott fel­nőtt csapatunk, amely főleg peda­gó­gusokból áll, de a szülők is mel­­lénk állnak, besegítenek a ren­dezvé­nyeink szervezésében. Csak így lehet hosszú távon ekkora csoportot egyben tartani, hi­szen ma is több mint százötvenen tácolnak az egyesület öt csoportjában, neveze­te­sen a Pál Krisztina, Palkó Margit, Kovács Etelka Bea, Szilágyi Borbála és jómagam által irá­nyí­tott Aprókák, Dobbantók, Lárma­tüzek, Százszorszép és Eszterlánc elnevezésű, kor­osztályok szerint szervezett tánccsoportokban.

A 2004-ben alakult és 2005-ben Esz­terlánc névre keresztelt tánccsoport is ab­ban a szeren­csés helyzetben kezdhette meg és folytathatja ma is az autentikus folk­lórhagyományokra alapozott munkáját, hogy élvezheti a Szeged Táncegyüttes szak­szerű irányítását.
Az Eszterlánc Kulturális Egye­sület 2008 óta a Temesvár Municípiumi Művelődési Ház magyar tánccsoportjaként működik. Oktatónk pedig kezdetek óta – nagy-nagy szerencsénkre – Gombos András szegedi tanár úr. Az ő szak­mai segítsége, valamint a ma­gyarországi Csoóri Sándor és a Bethlen Gábor Alap támogatása nélkül alig­ha beszélhetnénk ilyen sikerekről, de egyáltalán egyesü­letünk életben tartásáról, hiszen rengeteg pénzbe kerül ennyi gyermek számára a népviselet biztosítása. Mindeh­hez mi azzal já­rulhatunk hozzá, hogy lehe­tő­séget biztosítunk a néptánc iránt, szeren­csére növekvő érdek­lődés­nek örvendő gyermekek és fel­nőt­tek számára szép hagyo­mányaink ápolásában való részvételre. Tán­cosaink: a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulói első osztályosaitól felnőtt korig. Mondhatjuk úgy is, hogy ehhez a mi szépszámú családunkhoz, az itt tanulók mellett hozzátartoznak olyanok is, akik már egye­te­met végeztek vagy akiknek gyermekei is itt táncolnak, de olyanok is, akik román tan­nyelvű iskolát látogatnak.

Mindehhez hozzátennénk a Suttyomba zenekarral való gyü­mölcsöző együttmű­kö­dést, amely­­nek muzsikusai, az Eszterlánc Egyesület mellett alakult zenekar tagjait is irányítják. Minden támogatás mellett elvitathatatlan azoknak a pedagógusoknak az érdeme, akik mindig képesek feltöltődni a tanítványaik örömének láttán. Tamási Emese elmondta, hogy ez ösztönzi őket a fáradalmak le­győ­zésére, hogy kifogyhatatlan ötle­teikkel olyan légkört teremtsenek, amelyben jól érzik ma­gu­kat a ta­nít­ványaik, hogy minden előadás vagy más rendezvény után azt mondhassák: milyen jó volt a ta­lálkozó, ahol rábaközi vagy más táncot táncolva szóra­koztak. En­nek eszközei a ki­rán­­dulások, a tánc­házhoz hasonló tartalmas ki­kapcsolódások, szó­rakozások szer­v­ezése is.
Kívánjuk, hogy az Eszterlánc Kulturális Egyesület ma­rad­jon to­vábbra is a bánsági ma­gyar ha­gyományőrző együt­te­sek élvo­na­­lában.

Graur János

A világjárvány miatti kényszerszünetet követően új lendülettel indult be a hagyományaink továbbéltetésére, átadására hivatott tevékeny­ségek, az idei Bánsági Magyar Napokon és más rendezvényeken vettek részt a hagyományápolási mozgalomba bekapcsolódott néptánccsoportok. Nemrég az Új Ezredév Központban az Ördöngös zenekarral együtt nagysikerű táncházat szerveztek.
Viszonylag rövid idő alatt máris több, sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött az Eszterlánc Kulturális Egyesület tánccsoportjai is. A Szent Iván-napi tűzugrást és táncházat megelőzően beszélgettünk Tamási Emese egyesületi elnökkel.

“Az Eszterlánc Kulturális egyesület legfontosabb feladatának tekinti a népi kultúra megismertetését, meg­élését és átadását. Mindezeket kiegészítve közösségi élményeket kívánunk biztosítani közösségünk tagjai számára. Meggyőződésünk, hogy eme élmények erősítik és összetartják közösségeinket. Jelenleg öt tánc­csoportunkban százötven gyermek és fiatal vesz részt a tevékeny­sé­ge­inken. Hosszabb ideje rendszeresen megszervezzük a saját rendez­vényeinket: a szüreti vigalmat, az András-napi családi napot, a farsangi népszokásokat felelevenítő táncházat gyermekeknek és felnőtteknek, rendszerint a Básági Magyar Napokon mutatjuk be az addig tanult táncokat, idén második alkalommal szerveztük meg hagyományteremtés cél­jával az Eszterlánc Gyermekjáték találkozót, illetve hagyományt betartva az évadzáró rendezvényünket, amelyet idén a Szent Iván-napi tűz­ugrással és a jeles naphoz kötődő – a mai ember számára elfeledett – szokások bemutatásával kötöttünk össze. Ezúttal is régi barátaink, a Suttyomba zenekar tagjai biztosítják a talpalávalót, a táncházat pedig Baracsi Gergő és Baracsi Mozsár Mónika vezetik. Mindezek mellett szep­temberben részt veszünk a helyi magyarság seregszemléjén, a Te­mesvári Magyar Napokon. Nem olyan látványosak, de a tánccsoportok fejlődéséhez elengedhetetlenek a rendszeres próbák és a nyári táborok. Idén négy tábort szervezünk és a legkisebbek számára szervezett bejá­ró­tábor zárónapján került sor a csoport névadó ünnepségére. Ezek sze­rint az eddig Kisaprókáknak nevezett csoport lesz az Aprókák nép­tánccsoport, a kicsivel nagyobbak, az eddigi Aprókák, pedig Dobbantó néven fognak ezentúl fellépni. Összegezésül, az egyesületünkhöz tartoznak az Eszterlánc, Százszorszép, Lármatüzek, Dobbantó és Aprókák nép­tánccsoportok, illetve több fiatal tanul folyamatosan népi hangszere­ken zenélni. Tevékenységünk egyik referenciapontja a temesvári nyár leg­nagyobb népi seregszemléje, a Szívek Fesztiválja. Idén is részt ve­szünk és bemutatjuk a legújabb koreográfiákat. Több országos rendezvényen is visszajáró vendégekként veszünk részt. Ilyen a Székely­udvarhelyi Táncháztalálkozó és fesztivál, vagy a nagyváradi barátaink, a Csillagocska Néptáncegyüttes által szervezett rendezvények. A közös élmények mellett számunkra a jó tapasztalatok átvételére is kitűnő alkalmaknak bizonyulnak ezek a találkozók.” – ismertette az egyesület elnöke.

Makkai Zoltán

Az Aprókák tánccsoport kis táncosai bejárótábor keretében gyarapították tánctudásukat, majd a táborzáró alkalmával, a táncházgazda Baracsi Gergő irányításával táncházat szerveztek, ahol gyermekek és szülők közösen énekeltek, mulatoztak a Bartók Béla Elméleti Líceum udvarán.

Kengyeltói táborok

Családias hangulat, egymásra figyelés, kitartó munka és sok szórakozás jellemezte a Százszorszép néptánccsoport tánctáborát. A jól ismert program magába foglalta napi kétszeri alkalommal a táncpróbát, népdaltanulást, viseletismertetőt, és szabadidőben csapaterősítő játékot, Ki mit tud? – tehetségbemutató produkciókat, kézműves tevékenységeket szerveztek, valamint esténként hullócsillagok megtekintésére is vállalkoztak azok, akiket nem fárasztott ki a napi táncpróba. A nagy meleget vízicsatával csillapítottuk és táborzárásként a Szurdoki-tóban fürödtünk. A tábor minden pillanata tanulságos volt, megerősödött bennünk az az érzés, hogy milyen jó egy egymásra figyelő közösséghez tartozni.

Szintén Kengyeltón nagyszerű néptánctáborban vettek részt az Eszterlánc nagy családjához tartozó Tűzkerék és Lármafa csoportok táncosai. A rendszeres táncpróbák mellett sokat énekeltünk, néprajzi gyűjtést tanultunk, túráztunk, kézműveskedtünk, állatkertben jártunk és természetesen sokat játszottunk. Köszönjük Gombos András ta­nár úrnak a szakmai irányítást, eszter­láncos társainknak (Balázs Alexandrának, Simonfi Sándornak és Ozsváth Dávidnak) a sok törődést, a példamutatást és a szeretetet. Megköszönjük Babunak a fi­nom ételeket, Szilvágyi Zsolt atyának a tábori szentmisét, nagyobb társainknak (Alexandrának, Sándornak és a százszorszépes táncosoknak) a sok figyelmet és segítséget.
A programok a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósultak meg.
Kívánunk minden táncos számára továbbra is kellemes nyarat, jó pihenést!

Tamási Emese, Pál Krisztina és Szilágyi Boróka csoportvezetők

A mindenkori Temesvári Magyar Napok rendkívüli érdeklődéssel várt és a magyar közösség egészét megmozgató eseménye volt a többszáz magyar táncos részvételével szervezett hagyomány­ápo­lási gála, amelyen a bánsági néptáncmozgalomban résztvevő valamennyi tánc­csoport és meghívott vendégeik vettek részt. Idén a járvány felülírta a szer­vezők ezirányú terveit, de mégsem ma­­­radt ki teljesen a hagyományápolás a mű­sorból: a vírusjárvány miatt visszafogottabban, az eredeti elképzeléstől eltérő módon ünnepelte meg alakulásának 15. évfordulóját az Eszterlánc Néptáncegyüttes.

Az elmúlt másfél évtized alatt sok száz gyermek ismerhette meg nép­tánc­hagyatékunk részeit, a néptánc, a népzene, igazi értékekként beépültek az ifjú hagyományápolók mindennapjaiba. Ma az Eszterlánc nagy családjához tartoznak a Százszorszép, a Tűzkerék, a Lármafa és az Aprókák csoportjainak táncosai is, és saját zenekarral is büsz­kélkedhet a tánccsoport. Tamási Emese egyesületi elnök köszöntőjét követően, ünnepi gálaműsor keretében a zenekar muzsikusai a Fölszállott a páva tehetségkutató versenyen díjazott Tokos zene­kar­ral együtt biztosították a szintén dí­ja­zott Bekecs Táncegyüttes által elő­adott Reliktum című folklórműsor zenei anyagát. Az előadott műsorban a Gyergyói-medence néhány tánca, több ka­lo­taszegi tánc és észak-alföldi táncok is szerepelt igazi időutazásra invitálva a közönséget.

Makkai Zoltán

Többéves hagyomány folytatásaként szervezték meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban a vidám farsangtemetést és táncházat, amelyen az eszterláncos nagy család szinte minden tagja részt vett, kicsik és nagyok, gyermekek és szüleik a nagyváradi Benedek Árpád táncház vezető és a Soroglya zenekarral együtt sok vidámsággal, mókázással „temették” el a telet és vele járó minden rosszat, még akkor is, ha a naptár szerinti, igazi farsangtemetésre még néhány hetet várni kell. Mivel az Eszterlánc tánccsoportok nagy családjában a néhány esztendős kisgyermekektől a felnőtt táncosokig több korosztályban folyik a táncoktatással együtt népi hagyományaink átadása, a farsngtemetést és táncházat is, illetve a hozzá kapcsolódó foglalkozásokat a résztvevők korának megfelelően szervezték meg. Nem utolsósorban a Temesváron ismét elindított táncházmozgalom sikereként értelmezhető, hogy az „esz­terláncosok” mellett a zsombolyai, végvári, újszentesi, óteleki néptánccsoportok tagjait is köszönthettük a vidám rendezvényen.

Többedmagával érkezett Zsombolyáról Soltész Theophil szobrászművész, aki elmondta, hogy nemcsak a farsangi rendezvényre jönnek el, hanem a líceumban havonta szervezett Játszóház tevékenységein is előszeretettel vesznek részt gyermekei­vel. Már tavaly, a zsombolyai magyar óvodában szereztek tudomást az akkori farsangi táncházról, eljöttek, és nagyon tetszett, fantasztikus élmény volt az egész családnak, így az idei a közösségi farsangtemetés és táncház is egyedi élményt biztosított számukra.

Pál Renáta óteleki tanárnővel és szülői segítséggel heten jöttek el a temesvá­ri farsangi táncházba annak érdekében, hogy az óteleki gyerme­kek és fiatalok – akik az utóbbi években figyelemre méltó, színvonalas előadásokkal lepik meg a helyi közösség tagjait –, megtapasztalják a táncházak, eme közösségi táncmulat­- ságok, hangulatát. A farsangi népszokások felelevenítése külön öröm számukra, ugyanis Óteleken is farsangi mulatságra készülnek (éppen holnap este, 19,00 órától kerül sor a vidám rendezvényre, amelyen a farsangi bál megnyitójában vonulnak fel a maskarás óteleki iskolások és fiatalok – szerk. megj.), és egy-egy ötlet mindig jól jöhet – mondja a tanárnő, aki hangsúlyozza, hogy a gyermekeket nem kellett győzködni a részvételre, a tartalmas temesvári látogatás mindannyiuk számára kellemes élményt jelentett.

Végvárról Tóth Rozália tanítónő kíséretében jöttek el az „eszterláncos” farsangi táncházba, jószerével hazajöttek a végváriak, ugyanis a hagyományápoló csoportjaik között szoros együttműködés és jó kapcsolat alakult ki az elmúlt két évtized alatt.

Tamás Emese tanítónő, az Eszterlánc Kulturális Egyesület képviseletében a táncház közösségerősítő jelle­gére hívja fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a Csoóri Sándor Program és a Petőfi Program támogatá­sával szervezett sokadik táncház egy­re népszerűbb, nemcsak a bánsági néptáncmozgalomban résztvevő tánccsoportok tagjai számára, hiszen a temesvári fiatalok közül is többen vesz­nek részt egy-egy rendezvényen. “Elsődleges célunk volt az, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsük a táncházat, a megye más településein élőket, akár táncosok, akár nem, és részt veszünk mi is az általuk szervezett rendezvényeken annak érdekében, hogy igazi néptánckedvelő közösséggé váljunk, ezzel is kapcsolódjunk egymáshoz. Örömmel vesszük tudomásul az öt tánccsoportban – Eszterlánc, Százszorszép, Tűzkerék, Lár­mafa, Aprókák – mintegy százötven tagot számláló Eszterlánc Táncegyüttes táncosainak és a más tánccsoportok tagjainak az érdeklődését a táncház iránt, hogy egyre több fiatalunk megtanul népzenére szórakozni. A következő időszakban is komoly munka folyik a tánccsoportokban, több új koreográfiát tanulnak a táncosok. A Gombos András koreográfussal, és a szegedi oktatókkal való munka kiegészítéseként, idén nagy esély számunkra, hogy az Eszterlánc tánc­csoport Tőkés Zsolt koreográfussal dolgozhat együtt (legutóbb a Bekecs Néptáncegyüttes előadásában az általa rendezett Ember az embertelenségben című táncszínházi előadást lát­hatta a temesvári Nagyér­demű – szerk, megj.) és hisszük, hogy a tánccsoport javára válik ez az új tapasztalat, amely belátható időn belül a színpadon is megmutatkozik, leghamarább a Bánsági Magyar Napokon. Számunkra külön öröm, hogy több táncosunk szó szerint egy életre „eljegyezte magát” a néptánccal, több kihagyott év után, immár felnőttként jönnek vissza közösségünkbe, mert egyszerűen hiányzik nekik a próbák, a közös fellépések semmihez sem hasonlítható hangulata.”

Makkai Zoltán

A reneszánszát élő tánc­ház-mozgalom temesvári meghonosításának szán­dé­kával szerveztek ismét tánc­házat Temesváron. Ez­úttal az Eszterlánc Kulturális Egyesület meghí­vására a Manufactura Klubban került sor a rendezvényre, az Ördöngös Ze­nekar köz­reműködésével. A szamos­újvári zenekar a Száraz Fá­nak Muzsikája című elő­adásukkal szűkebb pátriá­juk, a Mezőség nép­zenei hagyatékából nyújtottak kóstolót a közönségnek. A klub teljes kapacitását be­töltő rendezvény házi­gaz­­dája, Tamási Emese ta­nító, egyesületi elnök el­mond­ta, hogy a táncházat minden a népzene, a néptánc iránt érdeklő temes­vári, a Te­mes­váron tanuló magyar egye­temisták, illet­ve az itt vég­zett fiatal ér­telmiségiek szá­mára szer­vez­ték semleges helyszí­nen, a méltán kedvelt klubban, ahol eddig is számos magyar jellegű kö­zös­ségi rendezvényre került sor. A szamosújvári Téka Ala­pít­ványnak köszönhe­­tően ta­nul­tak meg hege­­­dül­ni, éne­kelni, néptáncolni – tájé­koztat az Ördöngös zenekar egyik prímása, Miklósi Hunor – és a Harmadik Zenekar irányítása mellett végzett sok-sok együttzené­lés­nek az lett az eredménye, hogy 2015-ben létrehozták a Miklósi Hunor és Szabó Bence prímásokból, Szigeti Nimród Szila­mér és Filep Zoltán Balázs brácsásokból, Szabó Szilárd Sándor nagybőgősből és Szabó Boglárka énekesből álló ze­nekart. Az ifjú ze­nészek, – akik 2017-ben sorra vették az akadályokat és a Felszállott a páva nép­zenei vetél­kedő döntőjéig jutottak el – a Hagyomá­nyok Háza erdélyi hálózata Halmos Béla Programja keretében léptek fel Temes­váron. Elmondásuk szerint jó táncosnak, jó zene kell, és a jó zene meg­felelő teret biztosít a jó táncosoknak és ennél több nem is kell ah­hoz, hogy ifjak és idősek ma­gukénak érezzék a nép­zenét és néptáncot. Ahogy ez tör­tént a te­mes­vári táncházban is.

Makkai Zoltán

A Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosában Újvidéken, az Újvidéki Rá­dió Magyar Szerkesztőségével együttműködve, XXXIV. alkalommal szervezték meg a Szólj síp, szólj… magyar népdalvetélkedőt, amelyen hatszáz­ötven elemi és alsós iskolás gyermek vett részt.

A zsűri egyéni és csoportos fellépőket, hangszerkísérettel e­lőadott népdalcsokrokat avagy (gyermek)zenekari produkciókat értékelt bronz-, ezüst-, arany- vagy kiemelt arany minősítéssel. A nagyszabású folklórvetélkedőre a Vajdaság minden tájegységéről érkeztek résztvevők, akik megosztották a térség számos kultúrájának kölcsönhatását híven tükröző színes dallamokat. A Szólj síp, szólj…népdalvetélkedőt a rendezvény fő szer­vezője, Szabó Gabriella, „a magyar zenekultúra szolgálatában végzett fáradhatatlan munkásságáért…” Kóta-díjjal ki- tün­te­tett táncos, elő­adó és rendezvényszervező, az Újvidéki Rádió szerkesztője mu­tatja be Olvasóinknak: „Az idei a huszonötödik általam szervezett, évről évre több résztvevővel megtartott vetélkedő. A rendezvény a ma is huszonnégy órán át magyar nyelven sugárzó Újvidéki Rádió keretében működött egykori, Gyermekrádió szerkesztőségéből indult és szépen fej­lő­dött. A népi örökségünk iránti érdeklődés nem csökkent a háborús időszakban sem, akkor a Vajdasági Ma­­gyar Pedagógusok E­gye­­sülete karolta fel és jelenleg is társszervezői mi­nőségben segíti a munkát az egyesület. Harmincnégy évvel ezelőtt a Gyer­mekrádióban dolgozó népzenész kollégák a legjobban ének­lő osztály fel­kutatására hirdették meg a versenyt. A kö­vetkező évben alakult át népzenei vetélkedővé a rendezvény, és ezt a jellegét tart­ja ma is. A majd’ négy évtizedes történet során eleinte hangszalagra rögzítették a gyer­- mekek énekét, ezek közül választották ki az arra érdemesnek tartott felvételeket, és csak a kiválasztottak énekeltek a rádióban. Később a sokszáz jelentkező számára Vajdaság öt helyszínén elődöntőket szerveztünk, és ezek nyertesei jöttek el az újvidéki döntőre. Majd visszae­sett az érdeklődés, és akkor eldön­töttük, hogy egy teljes na­pot szánunk a versenyre, és két stúdióban minden jelentkezőt meghallgatunk. Most is e módon zajlik a vetélkedő, és nagyon valószínű, hogy a nagy öröm­mel tapasztalt jelentős mértékben megnövekedett részvételnek köszönhetően – idén hatszázötven a résztvevők száma, akik énekes, hangszeres kategóriában 132 műsorszámot adnak elő – ismét elődöntőket kell szerveznünk. Az előadók teljesítményét a népdalvetélkedő kitalálója, a Gyermekrádió egykori munka­társa, Borsi Ferenc citeraoktató, Nyitrai Marianna, Csizmadia Anna és Szabó Annamária népdalénekesek, Kelemen Zsolt brácsás, citerás, citeraoktató, tanár és Árendás Péter a Ze­neakdémia tanára, népzenész bírálják el. A folyamatosság vonatkozásában örömmel mondhatjuk, hogy a zsűri tagjai között olyan fiatal tagok is vannak, akik résztvevői voltak egykor a versenynek. Több, mint há­rom évtizedig csak a vajdasági gyermekek vettek részt a vetélkedőn, tavaly először teljesült régi vágyunk, nevezetesen az, hogy a Vajdaság határain túlról is részt vegyenek előadók, fellépők. Tavaly Kárpátaljáról, Hor­vátországból és Moldvából jöttek versenyzők, idén a temesvári fellépőknek örülünk és hasonlóképpen örömmel fogadtuk a Kárpátaljáról érkezett négy résztvevőt is. Meggyőződésem, hogy nekünk is fontos látnunk merre halad népi kultúránk továbbörökítése a Vajdaság határain túl, és a hozzánk érkezőknek is örömmel mutatjuk meg a hagyományápolási mozgalomban résztvevő sok-sok oktató, tanár, népzenész és a rengeteg gyermek munkájának gyümölcsét. Hasonló örömmel mutatjuk meg az Újvidékre érkező vendégeink­- nek a múltunk fennmaradt emlékét, a péterváradi vá­rat, a központban levő Nagyboldogasszony-templomot, amelynek felújítása hamarosan véget ér, és az érdeklődők a templomtoronyból csodálhatják meg a rendkívül szép környéket, és a várost kettészelő Dunát, és feltétlenül ajánljuk a Duna-parkot meg a város polgári hangulatát tükröző központi sétáló részt és az Újvidéki Színház előadásait is. Mivel Újvidék és Temesvár is 2021-ben Európa Kulturális Fő­városa lesz, várhatóan so­kan fognak ide, illetve in­nen Temesvárra látogatni.”

Idén első alkalommal vettek részt temesvári versenyzők az újvidéki népzenei vetélkedőn, Tamási Emese tanító vezetésével Nagy Edina, a Százszorszép Néptáncegyüttes tagja az egyéni előadók csoportjában lépett fel, illetve Csüllög Edina és Szabó Ferenc oktatók tanítványa, Makkai Zsuzsanna Eszter pedig citera-kísérettel előadott szlavóniai népdalcsokorral. Mindkét temesvári versenyző Ezüst-minősítéssel és a jővő évi visszatérés reménységével tért haza a rendezvényről.

Makkai Zoltán

Farsangi táncházzal búcsúztatták a telet Temesváron

Február 24-én búcsúztatta mulatsággal a telet a temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület szervezésében minden táncoskedvű, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban. Ez a néphagyomány szerint jégtörő Mátyás napja, így ennél megfelelőbb dátumot aligha lehet télűzéshez választani.

A mulatság délután kezdődött a kisebbekkel, tánccal, zenével, játékos medve-ébresztgetéssel. Mikor úgy tűnt, minden kicsi és nagy medvét sikerült felébreszteni, akkor jöhetett a bábuégetés szertartása. Illyést, a nagy szalmabábut körbevették, sok jajongással, gonddal meghintették, amit mind-mind magával vihetett.
A gyerekek, felnőttek együtt jajongták, hogy „Illyeském, Illyeském, drága kicsi lelkecském, be jó levél, be jó valál, de jól tetted, hogy meghalál.” Így került a bábu zsebébe a körömrágás rossz szokása, a rossz jegyek, és sok egyéb nemkívánatos gond, amit mind elvitt. Zenebona, nagy csattogás kíséretében került a szalmabábu az udvarra, ahol még körültáncolva búcsúzhattunk a téltől, gondoktól. Egy szusszanásnyi zsíroskenyérfalás után pedig következhetett a nagyok és felnőttek táncháza. Sóvidéki tanítás után mezőségi és kalotaszegi rendekre táncoltak a fiatalok, szülők. A hangulatot mi sem mutatja jobban, mint hogy a végén a zenészektől még és még kértek muzsikát a fiatalok a közös nótázáshoz a nagy táncolás után.

Az ötödjére megszervezett táncház és mulatság a nagyváradi Csillagocska zenekar talpalávalójával, víg muzsikájával valósult meg, a táncházat, medveébresztgetést, Illyésnek méltó búcsúztatását Benedek Árpád vezette.
Reméljük a sok vigalom elűzte a telet, és a másnapi tavaszi fény már az igazi tavaszt hozta meg a bánsági tájakra.

Mecser Szilvia