Forrás: http://www.nyugatijelen.com/kultura/rengeteg_tancanyag_van_meg.php
Az elmúlt hét végén került sor a Szeged Néptáncegyüttes szakmai irányításával tevékenykedő Temes megyei magyar néptánccsoportok évadzáró turnéjára.
A temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület támogatásával működő Eszterlánc, Bóbita és Búzavirág Néptánccsoport, a végvári Csűrdöngölő és Szederinda Néptánccsoport, a lugosi Gyöngyvirág Néptánccsoport, valamint a zsombolyai néptáncsoport szombaton Végváron és Lugoson, vasárnap délután Zsombolyán léptek a szép számú közönség elé, az élő zenét a szegedi Karórágó zenekar biztosította.
Az évadzáró gálaműsort vasárnap este a temesvári Filharmónia (volt Capitol mozi) nagytermében tartották meg. A résztvevő csoportokat és táncaikat Nagy Albert, a Szeged Néptáncegyüttes művészeti vezetője és a stílusosan népviseletet öltött Fazakas Csaba református esperes mutatták be, az alkalomra írt vidám rigmusokkal fűszerezve. A közönség gyönyörű viseletekben előadott dunántúli, moldvai csángó, kalocsai, kalotaszegi, marossárpataki, szatmári, dél-alföldi és szilágysági táncoknak tapsolhatott, az estet fergeteges szatmári össztánc zárta. A gálaműsor befejező részében az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnöke, Indrei Edit köszönte meg a szegedi táncoktatóknak – Nagy Albert, Gombos András, Bagi Szilvia, Balogh Zsolt, Tóth Gábor – valamint a Karórágó zenekarnak és a helyi csoportvezetőknek-oktatóknak: Păştean Erika, Tóth Rózsa, Szarvas Erzsébet (Végvár), Gergely Ildikó (Lugos), Kovács Roswita, Pop Gabriel (Zsombolya), Kasza Gabriella, Bús Orsolya, Péter Csilla (Temesvár) áldozatos munkájukat.
A hogyan továbbról Nagy Albert, a Temes megyei néptánc-mozgalom elindítója nyilatkozott a Nyugati Jelennek:
– Tíz év munkája van a hátunk mögött. Hogy a következő tíz évben mi történik, még nem tudjuk előre, de a célkitűzés az, amit a kiváló kalotaszegi táncos, Mátyás István Mundrucz mondott egykor, hogy sokkal többet szeretne tudni. Mi is sokkal többet szeretnénk tudni! A gyerekek ezt értik, a mai este is mutatta, micsoda szív és lélek, mekkora tömeg van a színpadon, a függöny mögött pedig mekkora egyetértés és szeretet! Rengeteg táncanyag van még, amit tanítani lehet. Mi nem kapkodunk. Nekünk az a fontos, hogy azok a táncosok, akik felnőttek és családot alapítanak, azok se szakadjanak el ettől a közösségtől. Hozzák vissza majd a gyermekeiket, netán unokáikat is táncolni. Az lenne a nagy öröm, ha nekünk már nem kellene lejárni Szegedről, hanem helyben kinőnének az oktató szakemberek. Abban bízom, hogy ez sikerülni fog, Lugoson már kezd nyiladozni, hogy tanári segítséggel a mostani táncosok el tudnák kezdeni a kicsikkel való foglalkozást. Nagyon remélem, hogy nem csak én, hanem a tanítványaim még hosszú ideig segítenek, itt is és bárhol, a határon túl – Temesben, Biharban vagy a Vajdaságban – ahol ezt igénylik!”
Pataki Zoltán