Forrás: http://www.nyugatijelen.com/kultura/szivek hatarokon innen es tul.php
Még a táncosok ereiben lüktet a siker édes öröme, még bizsereg a tapstól a nézők tenyere, ám véget ért Temesváron a Szívek Fesztiválja XIX., nagysikerű rendezvénysorozata.
Tíz ország közel ezer táncosa vette birtokába estéről estére a Rózsa parki színpadot, s bár valószínű, minden nép fia a maga tánckincsére a legbüszkébb, odafigyeltek egymásra a zene, a tánc szerelmesei, s értékes munkakapcsolatok és barátságok szövődtek Japántól Mexikóig. A közönség pedig újabb etnikumok és országok táncait megismerve gazdagodott, és vált kultúrák és hagyományok befogadójává. Egyazon ritmusra dobbantak a szívek a színpadon és a nézőtéren, függetlenül attól, hogy csak néhány pár ropta a táncot, vagy a százat is meghaladta a fellépők száma.
A szervezők is sokféle tanulsággal lettek gazdagabbak. A szomszédos országok összehangolt fesztiváljai a távoli országokból érkezők költségeit csökkentik, a pályázati esélyeket pedig megnövelik. Az egymást követő pécsi, szegedi, temesvári nemzetközi folklórfesztiválra így jöhettek el a Costa Rica-i, mexikói, japán csoportok. Pavel Dehelean, a temesvári Művelődési Ház igazgatója folklórszemináriumok szervezésével is erősíti a nemzetközi kapcsolatokat. Jó lenne tájelőadásokat is tartani, merült fel a kérdés, hogy a messziről érkezett táncosok minden este felléphessenek, minél többen gyönyörködhessenek előadói művészetükben.
Nagy Albert a Szeged Táncegyüttes vezetője és Gombos András szegedi koreográfus nagyarányú magyar néptáncbemutatót szervezett a fesztivál keretében. Köztudott, hogy több mint egy évtizede, szakmai irányításukkal erőteljes bánsági néptánc-mozgalom bontakozott ki. A most fellépő végvári Csűrdöngölő és Szederinda, a dettai Búzavirág, a lugosi Gyöngyvirág, a temesvári Eszterlánc sokat fejlődött, tudásuk maximumát nyújtották az előadáson, s a szegedi Ebenguba táncosaival együtt – összesen százötvenen – a fesztivál egyik legsikeresebb műsorát adták elő. A marosszéki, rábaközi és szilágysági táncot már egy éve próbálják, így elég volt a helyszínen egy-két összpróba az ugyanazon táncnyelvet ismerő együtteseknek. Gombos András mellett rendszeresen oktató Bagi Szilvia, Balogh Zsolt, Boldizsár Tamás, Pap János, Tőtős Hortenzia szegedi koreográfusoknak, valamint a helyi csoportvezetők: Tamási Emese, Gergely Ildikó, Tóth Rozália, Szarvas Erzsébet, Márton Szabó Csilla kitartó, folyamatos munkájának köszönhető a táncosok jó technikai tudása és az előadások állandósult magas színvonala.
Nagy Albert, a bánságiak Berci bácsija, aki az utóbbi időben Bihar megyében indította be magyar táncmozgalmat, időt és energiát nem kímélve képezi az oktatókat és a táncosokat, az első lépéseket tanuló kezdőktől a haladókig. Azt is elmondta, hogy július 28. és augusztus 1.-je között két tánctábort szerveznek, az egyiket, Kaba Gábor kiváló polgármesternek köszönhetően Zsombolyán, ahol a román fiatalokat is bevonják a moldvai táncok tanulásába, a másikat pedig hagyományosan, Végváron.
„A néptánc nagy áldozatot és kitartást kíván, de „haszna” is felbecsülhetetlen – fejtette ki Nagy Albert –, a hagyományápolás mellett közösséggé kovácsolja a csoportokat, s életre szóló barátságok szövődnek a fiatalok között.” „Nem teszek különbséget határon innen és túli táncosok között, nekem nem az a fontos, hogy az itteni magyarok megtapsolják a szegedieket, hanem az, hogy több ezer román tíz percig tapsoljon, nekünk magyaroknak.” (Amit sikerül is elérnie minden temesvári folklórfesztiválon.) Elismeréssel szólt a szülőkről, akik az anyagi terheket vállalják, s akik nem keveset áldoznak, hogy minden tánchoz új ruha készüljön. S amit még nagyon szeret Temesváron, az a más kultúrák iránti nyitottság, az, hogy művelődési élet vezetőivel kiváló kapcsolatot sikerült kiépítenie, így az együttműködésnek van jövője.
Szekernyés Irén